NŐK című könyvem „Keresés” kötetének 278. oldalán található egy párbeszéd. Az aktuális barátnője kérdezi a főhőst (dehogyis főhőst, maximum főszereplőt; egyáltalán nem tartja magát hősnek):

„Neked van gyereked? – szakítja meg a hosszú csendet.

De furcsa kérdés. Pont most?

– Nincs – felelem.

– Nős vagy? Feleséged van?

Tényleg, ez joggal érdekelheti, eddig nem kérdezte meg.

– Az sincs, soha nem nősültem meg.

– Olyan gyereked sincs, akit az anyja nevel?

– Nincs, nincs – nevetem el magam. – Olyan sincs. Miért kérded?

– Csak eszembe jutott. Nem fontos, felejtsd el.

De azért megkérdi még: – Nem is akartál gyereket?

Mit feleljek erre? Valljam be, hogy nem nagyon akartam? A nők gyerekimádók, nem szeretik azokat a pasikat, akik nem azok. Hazudni semmiképpen sem akarok, köztes megoldás választok. – Eddig még senkivel sem akadtam össze… – magyaráznám, de közbevág: – Értem, értem, ne is folytasd.”

Ebből a rövid párbeszédből – remélem – kiderül, hogy a nő a pasit gyerek-ügyben reménytelennek érzi… mint ahogy az is. A fickónak a kétkötetes regény során sok-sok nővel szövődik kapcsolata, de gyerek egyikből sem lesz.

Hogy miért?

Először is, a „NŐK körregény” menüpontban megírom, hogy a fickónak a regény sajátos regény-szerkezeti, dramaturgiai felépítése miatt egyszerűen nem lehet saját gyereke.

De van itt más is.

Egy másik regényem – „PSZEUDO – a Shiele rejtély – egyik fő vonala, hogy két hamis Schiele képet egy múzeum, noha tudja, hogy hamisak, csak azért vásárol meg, mert nem lehet rájuk bizonyítani ezt, és a két kép nagy vonzerőt, reklámot biztosít majd nekik.

A könyv bemutatóján megemlítettem, hogy úgy van ez, mint a gyerekcsinálás: ahogy a múzeumok falain lógó képek közül legalább tizedrészük hamis, úgy a szolid, polgári családokban is hamis minden tizedik gyerek. Vagyis nem az apjától való.

Első blikkre merész, sőt, talán sértő feltételezés ez, mint ahogy az is, hogy a NŐK főszereplője, Gábor, eleve azért ódzkodik a saját gyerektől, mert benne is ilyen tudatalatti félelem munkálhat a más gyerekének felnevelésétől.

Ezt a pszeudo-feltételezést erősíti meg a NŐK „Kutatás” kötete 35. oldalán található bejegyzés is. Ezúttal a pasinak egy másik barátnőjével van egy kalandja.

„Elég bizarr és kellemetlen történetbe bonyolódom egyszer vele. (Mármint a barátnő férjével. Utólagos bejegyzés; BL) Pedig ő személyesen nincs is jelen.

Egy fenyőültetvényben próbálok szerelmeskedni Emmivel. Megtaláljuk az optimális helyet, leterítjük a kocsi csomagterében lévő plédet, és elhelyezkedünk; ő négykézlábra ereszkedik, én mögé térdelek. S miután párszor be-ki járok benne, valamilyen trutyi kezdi kidolgozni magát a puncijából. Sűrű és sárga.

– Mi ez? – kérdem meghökkenve. – Nem tudom, mire gondoljak. Valami fertőzés?

Hátranéz, az ujjára vesz egy adagot, megnézi. – Ó, csak a Sanyi spermája; tegnap együtt voltam vele.

– Nem arról volt szó, hogy már semmi nincs köztetek? És miért nem mostad ki utána magad?

Csak a második kérdésemre válaszol: – Úgy gondoltam, hogy egészséges, ha bent marad.

Ez kamu, mert az történhetett, hogy lusta volt megmosakodni és nem számított rá, hogy szerelmeskedni fog velem. Másfelől meg, ami magát a trutyit illeti, pont ellenkező a helyzet: nem egészséges a spermát hosszan bent tartani, mert felborítja a hüvely sav-lúg egyensúlyát.

És csak este, amikor van időm hosszan studírozni ezen, jövök rá a megoldásra.

Hogy én milyen hülye vagyok!

Semmi bent felejtés!

Gyereket akar a férjétől.

Azért tartja bent, hátha megtermékenyül.

De rosszul tudja: pár óra múlva halottak azok a spermák.

És akár azt veszem figyelembe, hogy Sándortól akar gyereket és nem tőlem, akár azt, hogy micsoda gusztustalan élményben részesített, ezzel nagyjából vége is a kapcsolatunknak. Vagy ha a kapcsolatunknak nem is, hiszen utána is találkozunk még, sőt, le is fekszünk egymással, a közös történetünk iránt táplált reményeimnek feltétlenül.

Lehet, hogy ő nem is táplált ilyeneket. De én igen.

Azért, ha már elkezdtük, befejezzük a szeretkezést. Bármennyire is kitörölközik előtte, még kipréselek belőle némi Sándor-féle gecit. És rájövök hirtelen, hogy a farok nyílhegy formája, a makk alsó felének kiszélesedése mire való: arra, hogy ki-be jártában a rivális hím spermáját eltávolítsa a nőstény vaginájából, hogy az övé kerülhessen be a helyébe.

Csakhogy nekem nincs kedvem Sándorral ily módon vetélkedni.”

Nem árt elgondolkodni a leírtakon. Mindenkinek ajánlom a következő cikket:

https://index.hu/tudomany/til/2017/10/17/a_penisz_formaja_segithet_a_konkurens_sperma_eltavolitasaban/