Téma

A NŐK című regény egy férfi egymásután több nővel történő párkeresési és együttélési próbálkozásáról (odüsszeiájáról?) szól. 

Eredet 

A regény történeteit – saját párválasztásai kalandjaikat – jóismerősei, barátai osztották meg a szerzővel. Ezek a barátok egyrészt különböző korúak, másrészt az elmesélt történetek más-más időben, más-már körülmények között estek meg. Az írónak „csak” annyi dolga volt, hogy ezeket a történeteket egy központi figura köré szervezve „közös nevezőre” hozva, egységes regény-folyamatot szerkesszen belőlük. 

Műfaj 

A regényt legjobban a „fakció” szóval lehet jellemezni.

Ez a szó a faktum (tény, tett, való, valóság) és a fikció (elképzelt, kitalált dolog) szavak keveréke.

Faktum, mert a szerzőnek nincs oka a barátai által elmesélt történetek valóságában kételkedni, némelyikről neki is tudomása is van.

Fikció; hogy a történetek egymáshoz illeszkedjenek, az író képzeletére hagyatkozva bizonyos tények és cselekmények kissé át lettek alakítva – ügyelve arra, hogy az eredetileg közölt jellemvonások és történetek lényegesen ne változzanak. 

Környezet 

A regényfolyamat egységesítése érdekében a regény történései térben, időben és hangulatban jól behatárolható környezetben játszódnak.

Helyszín: A legtöbb történet Magyarországon, a fővárosban és egy hozzá közel fekvő kis faluban esik meg, de több hazai helyiség is előfordul. A szereplők elvetődnek Ausztriába, Német-, Francia-, Görög-, Olasz és Finnországba, az USÁ-ba, Mexikóba, Angliába, Izraelbe, Indiába, Portugáliába és Kubába is.

A kor, amelyben a történetek játszódnak, nagyjából a múlt század utolsó negyede. Ebbe a viszonylag tág időszakba a rendszerváltás előtti és utáni évek is beletartoznak.

Igen fontos az a légkör, közgondolkodás, amely ekkor az országot jellemzi. Erre az időszakra a megkésett, majd a szocializmusban visszafogott, torz polgárosodási törekvés nyomja rá a bélyegét, a nyugati trendekhez és életszínvonalhoz való felzárkózás igénye, az egyházi és a szocialistának nevezett viselkedési kultúra kulturálatlanság értékítélete. Hőseink ebben a korban, ilyen körülmények között keresik kibontakozási és önmagvalósítási lehetőségeiket. 

Körregény 

A regény egy-egy KERESÉS és KUTATÁS nevet viselő kötetre oszlik.

Teljesen egyenrangúak, egyik sem élvez időrendi vagy fontossági előnyt a másikkal szemben.

Mivel az egyik kötet vége a másik elején folytatódik és – ugyanígy – a másik vége az egyik elején, a történetek megállás nélkül követik egymást. A regény így kezdet és vég nélküli; története végetérhetetlen.

A NŐK körregény-jellege a mottók között felsorolt bibliai (A prédikátor könyvében lévő) gondolatnak az abszurd továbbvitele, mely szerint „ami van, már rég megvolt, s ami lesz, már rég megvan.” 

Gyerek 

Ennyi sok nő és kaland után a főszereplő férfinak már legalább egy gyerekének kellene lenni.

Ez azonban regénytechnikai szempontból egyszerűen kivitelezhetetlen. A figura jelleméből, hozzáállásból az következik, hogy ha születne egy gyereke, akkor vagy leragadna a társa, a gyerek anyja mellett, vagy ha tovább is lépne, a gyerekről tudomása később is lenne.

A történetek előrehaladás során a gyerek – még ha nincs is direkt kapcsolata vele – nő, fejlődne, s mikor a történet a másik kötet elolvasása után újra oda tér vissza, ahol a gyerek megszületett, már bizonyos korúnak kellene lennie.

Bizonyos korúnak lenni és akkor születni – ez a kettőség szétfeszítené a körregény kereteit.

Tehát nincs gyerek.

Pedig a fő-figura is belátja, hogy „a szex a gyereknemzés szolgálólánya”, s hogy „a szerelem, a szex, a kefélés, bár látszólag elsőrendű fontosságú, csak hab a gyerekcsinálás tortáján.”

Ennek megfelelően a regényben visszatérő téma a férfi gyerekhez-gyerekekhez való hozzáállása. Vannak nők, akiknek a gyerekeivel el tudja képzelni az életét. Egyvalakivel nem vállalja a közös gyereket és abortuszra küldi, másvalaki meg maga teszi meg ugyanezt, van, aki, habár szeretői viszonyban vannak, nem tőle, hanem a férjétől akar gyereket, egyvalaki elvetél, mégpedig úgy, hogy ő nem tudhatja, övé volt-e a halott magzat vagy nem, másvalakivel meg akkor kerül szerelmi kapcsolatba, mikor az egy másik férfitól terhes. Egy lány azért szakítja meg vele a kapcsolatot, mert nem tartja az apaságra elég érettnek. 

Család 

Odavetett megjegyzésként apránként kibontakozik Gábor családjának élete. Hallunk apjáról, aki nem él már, Matild nővéréről, aki egy Elias nevű finn férfihoz ment feleségül, s ezután rögtön Mattinak kezdte neveztetni magát, Matti fiáról, Géza-Eliasról, aki az anyjával együtt Finnországban él, s futólag, egyetlen megjegyzés erejéig Gábor Vera nevű húgáról is, aki Ausztráliába költözött; Gábor szerint menekült el a nyomasztó légkörű szülői házból.

Bár Gábor pár napot az anyjával tölt el Bulgáriában a tengerparton nyaralva, s a mama több alkalommal is feltűnik, véleményt mond és segít, kiderül, hogy a férfinak nem felhőtlen a kapcsolata vele. 

Régiségek

A főszereplő régiségkereskedő.

Bár nem képezi a regény fő-vonalát, ha nem is a teljesség igényével, régiségekről is gyakran szó esik benne. Egy krétai kirándulás kapcsán az ottani romvárosokról, a pithosz nevű hatalmas tárolóedényekről, más alkalmakkor egy-egy reneszánsz ládáról, habán vázáról, flamand csillárról, faikonokról, pincetok ládáról, zsidó íróállványról, tizenkilencedik századi Thonet hintaszékről, mozsárágyúról, régi népi tányérokról esik szó, zömében olyan tárgyakról, melyek egy régiségkereskedő repertoárjában előfordulnak. S természetesen festményekről és szőnyegekről is, melyeknek adásvétele a férfi fő bevételi forrását képezi. 

Művészet 

A regényben – ha nem is kereskedelmi tárgyként – a beszélgetések során felmerül pár ismert festő: Goya, Kassák, Bortnyik, Botticelli, Modigliani és Rubens egy-egy képe és művészete.

A főszereplő bölcsész végzettségű – nem állnak tőle távol irodalomról, irodalmi alakokról szóló beszélgetések. Így kerül szóba Pessoa és Kavafisz (tőle egy vers is elhangzik) költészete, Shakespeare Hamletjének és Beckett Godotra várva darabjának sajátos megvalósítása, Simone de Beauvoir életfelfogása, Josephus Flavius Maszada vára bevételéről szóló leírása a zsidó háború idején.

A regényben még egy ködös értelmű haiku is szerepel, amely akár hősünk életére, sorsára is vonatkoztatható. 

Sport 

Gábor barátnői között válogatott vízilabdázó, ifiként ugyancsak válogatottságig jutó teniszbajnok és kosárlabdázó is van. Testnevelő tanár barátnője amatőr futó, s egy másik barátnőjének foglalkozása, a rúdtánc, ha nem is sorolható a sporttevékenységek közé, közel áll azokhoz.

Maga is lelkes – ha nem is élvonalbeli – kosárlabdázó és teniszező. Be is vallja, hogy „rám – ez valamilyen gyerekkori beidegződés lehet – a sportos, vagány csajok tesznek elemi erejű hatást.” 

Gasztronómia 

A nőkkel való kapcsolatfelvételek, együttélések során nem maradhatnak ki a közös gasztronómiai és italozási élmények. Bár ez sincs különösebben hangsúlyozva: ahány nő, annyi konyha és étkezési szokás. A történetek során disznóvágástól kezdve előkelő athéni étteremben elköltött görög ételkülönlegességek széles sora szerepel; többek között szuvlaki, zúzapörkölt, resztelt máj, túrógombóc és mexikói vasalt csirke. Mindezek ellenére az olvasónak olyan érzése lehet, hogy a főhős, ha odafigyel is az étkezésére, főként a szerelmei miatt teszi.

– Te itthon sosem eszel rendes kaját? Mindig csak vendéglőben? – kérdi tőle egy frissen megismert barátnője.

– Hát… – mondom neki –, többnyire ott. De sokszor bekapok valami hideget.

Hősünk az italok között már otthonosabban mozog: itt a Jack Daniel’s a kedvence, de a jó boroknak sem ellensége.